Gagarin sérülése

Miért volt kórházban Gagarin az SZKP XXII. kongresszusa idején, amikor az elnökségben kellett volna ülnie? Hogyan került Gagarin homlokára a hegesedés? Az a hír terjedt el a nyugati sajtóban, hogy Gagarin sugárbetegséget kapott, ezért kórházban kellett kezelni. Csak később, hosszú évek múlva derült ki az igazság.

1961 szeptemberében J. Gagarin, és G. Tyitov, az első és második számú szovjet űrhajós, a testőrök, kiképzők, instruktorok, orvosok és családtagjaik társaságában, a Krím félszigetre repültek pihenni. Az űrhajósok parancsnokának, Ny. Kamanyin altábornagynak a vezetésével összesen huszonhárman voltak egy IL-14-es repülőgép fedélzetén. A Krím félsziget legdélibb csücskén, gyönyörű helyen, a szovjet állami vezetők számára fenntartott szanatóriumok és dácsák között, a Forosz szanatórium közelében, korábban Maxim Gorkij által használt dácsába helyezték el őket. Az idő szép volt, az üdülővendégek jól érezték magukat.

V. Jazdovszkíj orvos ezredes, az űrhajósok akkori orvosa, és Kamanyin altábornagy, az űrhajósok egykori elöljárója, eddig szigorúan titkos és bizalmas anyagainak felhasználásával rekonstruálhatjuk az eseményeket. A történtekről számos jelentés is készült, amelyek megőrződtek az utókor számára. Kamanyin, aki az űrhajósokért volt felelős, észrevette, hogy Gagarin körül nincs minden rendben. Az egyik nap kirándulni voltak Szevasztopolban, megnézték a várost, és jól elfáradtak. Hazafelé egy ideig Gagarin a felesége mellett ült Kamanyin, és felesége társaságában egy személygépkocsiban, a többiek pedig egy autóbusszal követték őket. A Mihail Kutuzov cirkáló fedélzetén ebédeltek, ahol Kaszatonov flotta parancsnok látta vendégül őket. Gagarin és Tyitov láthatóan kedvetlenek voltak, nehezen viselték az állandó protokollt. Útközben megálltak pihenni, és élvezték a szép kilátást a Szapun hegyen. Amikor továbbindultak, többeknek feltűnt, hogy Gagarin átült az autóbuszba. Feleségének ez rosszul esett, és a személyautóban feszültté vált a hangulat, emiatt Kamanyin és felesége is kellemetlenül érezte magát. Útközben egy étteremnél váratlanul megállt az autóbusz. Gagarin a testőrök és instruktorok vagány társasága élén bevonult az étterembe. Kamanyin is megállította az autóját és gyorsan utánuk ment, hogy visszatartsa az űrhajósokat az italozástól. Ez sikerül is neki, mert, amint megittak egy pohár bort, már indultak is tovább. Kamanyin szólt Gagarinnak, hogy felesége hívja, azt szeretné, hogy együtt utazzanak a személygépkocsiban. Gagarin odament az autóhoz:
- Hát neked meg mi kell? - szólt nem túl kedvesen.

Válja, a felesége kérlelte, hogy üljön mellé az autóba, ő maga nem akart az autóbuszban utazni. Gagarin nem engedett, mérgesen rácsapta az ajtót, és felszállt az autóbuszra. Felesége sírva fakadt, egész úton hazafelé pityergett, Kamanyinék sem tudták megvigasztalni.
- Tegnap rosszul éreztem magam miattad, nagyon csúnyán bántál a feleségeddel! - vonta másnap felelősségre.

Pár nap múlva Artyekbe, a híres pionír táborba látogattak. Az úttörők színi előadását nézték meg. Ebéd előtt betértek egy borkombinátba, ahol tizenkét féle bort kóstoltattak meg velük. Ráadásként Gagarinnak egy 1934-es, Tyitovnak egy 1925-ös, Kamanyinnak pedig egy 1908-as évjáratú borritkaságot is felszolgáltak. Az ebédet a jaltai pártbizottság első titkára, egy bizonyos Kuszenkó elvtárs, és első helyettese Dementyev elvtárs „vezényelte” le. Mindkét elvtárs híres volt arról, hogy keményen iszik. Már több alkalommal leitatták Gagarint, és Tyitovot, így ez most is sikerült nekik. Tyitov nem is tudott velük hazatérni, csak késő éjszaka érkezett meg „tajt részegen”. Másnap Kamanyin észrevette, hogy Tyitov testőre, egy bizonyos Robert Ahmenov részeg, Tyitovot is itatja, és ahogy tapintatosan beszámolt róla, a kerítő szerepét játssza. Az íratlan szabályok szerint az űrhajósok mellé rendelt testőrök nem csak személyi védelmet, hanem különféle személyes szolgálatot is elláttak. Ebbe nem hivatalosan beletartozott az alkalmi hölgyek előteremtése is. Kamanyin ismét elővette az űrhajósokat, figyelmeztette őket, hogy "rossz útra tértek", Ahmenovot pedig azonnal visszaküldte Moszkvába. Az űrhajósok ismét beismerték soron következő bűnösségüket, megígérték, hogy megváltoznak, és arra kérték Kamanyint, hogy Ahmenovot ne büntesse meg (ugyanis szükségük volt rá). Tyitov külön is fogadkozott, hogy mindenben ő a hibás, és csakis ő. Kamanyin nem tehetett mást, mint hitt neki, és Ahmenov is maradhatott.

Október 3-án Gagarin veszélyes motorcsónak kalandba keveredett. Egy négyszemélyes motorosban 6-7 emberrel, mentő felszerelés nélkül messze eltávolodott a parttól. A tengeren veszélyes manőverekbe kezdett, a motorossal hirtelen éles fordulatokkal ijesztgette az utasait. Baj nélkül megúszták, de Gagarin ezután egész nap elemében volt, és zabolátlanul viselkedett. Vacsora után Gagarin visszavonult, megfürdette kislányát és lefektette. Az asszonyok kártyáztak, a férfiak pedig sakkoztak a hallban. Gagarin is lement az első emeletre, kibicelt a sakkozóknak, segített a feleségének a kártyában, váltogatta a lemezeket a lemezjátszón, megtáncoltatta az asszonyokat. Éjfél előtt nem sokkal szólt a feleségének, hogy fejezze be a kártyázást, menjenek aludni, és kiment a szobából. Nem sokára Válja, a felesége befejezte a kártyázást.
- Hol van Jura? - kérdezte.
- Kiment a folyosóra, és jobbra bement az egyik szobába - válaszolt rosszmájúan Szerjapin felesége.

A folyosón három üres szoba volt, lakói már eltávoztak. Két szobában Válja senkit nem talált, de a harmadik belülről be volt zárva. Gagarin felesége hangosan kopogott az ajtón. Hamarosan ki is nyílt az ajtó, és egy 27 éves ápolónő, Anyecska nézett vele szembe.
- Hol van Júra? - kérdezte ismét.
- A férje menekülés közben kiugrott a balkonról.

A balkon két méter magasan volt a földtől, alatta betonozott szegélyű, aszfaltozott út vezetett. Gagarin ott feküdt eszméletlenül, vérbe fagyva. Ugrás közben lába beleakadt a szőlő indákba, elvesztette az egyensúlyát, és arccal a betonszegélyre esett. Anyecska elmondta, hogy amikor ügyeletéből leváltották, bement az üres szobába pihenni, lefeküdt az ágyra, és egy könyvet olvasott. Gagarin benyitott a szobába, bement, és belülről bezárta az ajtót.
- Na, mi van? Kiabálni fogsz? - közeledett feléje és meg akarta csókolni.

Ebben a pillanatban kopogott Válja az ajtón, Gagarin kimenekült a szobából a balkonra és leugrott. Nagy volt a káosz, Kamanyint azonnal felkeltették. Lerohant a parkba, ahol egy padra fektetve, eszméletlenül találta Gagarint, körülötte vértócsa volt, a fejsebe erősen vérzett. Először nem lehetett tudni, hogy mi is történt. Mindenki kiabált.
- Mit álltok itt? Segítsetek! Mindjárt meghal! Hívjatok azonnal orvost! – kiabált Válja.

A szanatórium orvosa, és igazgatója nem tudott segíteni. A flotta orvosait riasztották, akik négy óra múlva meg is érkeztek. Egy műtőt rendeztek be, és megoperálták. Kamanyin öngyilkos akart lenni, amiért nem tudott vigyázni Hruscsov kedvencére, az adu-ászra, a szocialista embertípusra, a világ első űrhajósára. Tíz nap múlva Gagarint a Krímből titokban átszállították a moszkvai katonai kórházba. Bár közérzete ekkor már jobb volt, az orvosi konzílium kénytelen volt azt jelenteni a legfelsőbb vezetőknek, hogy Gagarin képtelen a nyilvánosság előtt megjelenni, még tíz napig ágyban kell feküdnie. Ez azt jelentette, hogy már biztosan nem lehet ott az SZKP XXII. Kongresszusán, Hruscsov nem büszkélkedhet vele a díszelnökségben. A vezetők élükön Hruscsovval nagyon elégedetlenek voltak a történtek miatt. Kamanyin jelentéstételekre járkált a Központi Bizottságba, a Honvédelmi Miniszterhez, a Légierők főparancsnokához, a Katonatanácshoz. Mindenki tudni akarta, hogy mi történt, hogy történt. A kialakult helyzetből Gagarin-ügy lett, amelynek kapcsán feléledtek a belharcok a katonai vezetők között. Mendemondák keltek szárnyra, és a helyzetet megpróbálták felhasználni arra, hogy a különféle érdekcsoportok egymás szemére vessék sérelmeiket, vagy hangulatot keltsenek Kamanyin és a Légierők ellen. Versinyin marsall, a Légierők főparancsnoka például gúnyosan jegyezte meg Kamanyinnak:
- A kozmoszban eligazodtatok, de a Földön bezzeg elbuktatok!

A nyugati sajtóban pedig elterjedt, hogy Gagarin sugárbetegségben szenved, és ezért kezelik kórházban.

1961. október 17-én nyílt meg az SZKP XXII. kongresszusa. Korábban Gagarint és Tyitovot az elnökségbe tervezték. Gagarin a kórházban volt, ezért Tyitovot sem választották be az elnökségbe. Sokaknak feltűnt Gagarin távolléte. Kozlov és Zaharov marsall azonnal érdeklődött Kamanyinnál Gagarin állapota felől.
- Még legalább egy hétig kórházban kell lennie! - volt a válasz.

Elhatározták, hogy Tyitov fog fellépni a kongresszuson. Kamanyin meg is írta Tyitov kongresszusi felszólalásának szövegét, hogy a hátralévő időben legyen ideje gyakorolni. Megállapodtak abban is, hogy Tyitov a fellépése napján Versinyin marsalltól fogja majd megkapni a jóváhagyott végleges szöveget, ezt vegye át, igyekezzen minél hamarabb hivatalosan leadni az elnökségnek, így Gagarin állapotára való tekintettel, a kellő időben tud sorra kerülni. Közben Gagarint a kórházban fokozatosan mobilizálták. Október 20-án felkelhetett a kórteremben, másnap kimehetett a kórházi folyosóra, utána már a kórház udvarára is kiengedték. A mobilizáció szövődménymentesen sikerül. Október 24-én Gagarint a kórházból egyenesen a kongresszusra vitték. Megmondták neki, hogy csak az első szünetig maradjon, és azután gyorsan térjen vissza a kórházba. Előtte gondosan felkészítették. Mesterséges szemöldököt csináltak neki, kimaszkírozták, lefotózták, és a fényképeket bemutatták Kozlovnak, Malinovszkíjnak és Hruscsovnak is. Ezzel jóváhagyatták, hogy így jelenjen meg a nyilvánosság előtt. A sérülés következményei majdnem észrevehetetlenek voltak. A maszkmester jó munkát végzett, a maszkírozás jól sikerült.

Tyitov a tervek szerint megtartotta beszédét, mindenki dicsérte, a főparancsnok is elégedett volt vele.
- Jobban izgultam Tyitovért, mint a saját felszólalásomért - mondta.

Másnap Gagarint néhány percre ismét elvitték a kongresszusra. Újdonsült fényképe megjelent az újságokban is. Tyitov kongresszusi hozzászólását lehozták az újságok, az országos napilapokban, a Pravdában, a Vörös Csillagban, a Munkában pedig Basajev interjúja jelent meg, amelyet Gagarinnal készített. Arra a kérdésre, hogy miért van hegesedés az arcán, azt válaszolta, hogy az üdülőben, a Krímben Galja lányával játék közben elbotlott, és hogy mentse kislányát, esés közben magasra emelte, de ő maga eközben arccal a kövezetre esett.
- Kislányom esküvőjére be fog gyógyulni, sőt hamarabb, már a következő űrrepülésre is! - ütötte el tréfával a további kérdéseket.

A tréfálkozás ellenére Gagarin nehezen élte meg azokat a napokat, nagyon félt Hruscsov haragjától, és a következményektől. Kiderült közben az is, hogy februárban egyszer már az ötödik emeleti párkányon menekült át saját lakásából Tyitov lakásába.
- Nyikolaj Petrovics, hiszen ez olyan régen volt, és ott nem volt semmi olyan, ami veszélyes lett volna! - védekezett Gagarin, amikor Kamanyin felelősségre vonta.
- Hála istennek, hogy megúsztad, neked minden sikerül, de most mégis nagyon rosszul sültek el a dolgok! Remélem, hogy nem értesz félre, és felfogod, hogy milyen kellemetlenséget okoztál magadnak, a parancsnokságnak, a pártnak és a hazának! Nagyon drága leckét kaptál!
- Ezekben a napokban volt időm gondolkodni, nem kérek többet az ostobaságaimból, meg kell változnom! - fogadkozott újfent Gagarin.

A párbeszédből érzékelni lehet, hogy Kamanyinnak milyen nehéz dolga lehetett kordában tartani az űrhajósokat. Közben Tyitovról is kiderült, hogy Romániai látogatása alatt megszegte a szabályokat. Brassóból Ploiestibe utaztak. A protokoll szerint a gépkocsi oszlopot motoros rendőrök kísérték. Brassóban, a város területén Tyitovot nyitott gépkocsin szállították, hogy a szokásnak megfelelően integethessen az ünneplő közönségnek. A város határában, a terv szerint át kellett volna ülnie egy zárt gépkocsiba. Meg is állt a gépkocsi oszlop, hogy Tyitov átszállhasson, de közben eleredt az eső, a kanyargós út hegyeken át vezetett, úgyhogy elég rosszak voltak a látási viszonyok. Goregljad, a delegáció parancsnoka egyszer csak észrevette, hogy az egyik kísérő motoroson Tyitov ül. Nem hitt a szemének, ezért parancsot adott, hogy hajtsanak közelebb. Megbizonyosodott róla, hogy bizony, az egyik motoron Tyitov ül. Ahelyett, hogy átült volna a zárt gépkocsiba, motorra pattant. Amikor később otthon ezt elmesélte Versinyinnek, sokáig ő sem akarta elhinni Tyitov részéről ezt a „felelőtlenséget”, ahogy fogalmazott. Az űrhajósok igazi nehéz fiúk voltak, a történtek szerint tudatában voltak annak, hogy őket nem lehet leváltani, megbüntetni, ők voltak a Szovjetunió Hősei, akikre a propaganda gépezetnek szüksége volt. Nem is állt szándékában a legfelsőbb vezetőknek Gagarin és Tyitov fegyelmi ügyeivel foglalkozni. Kamanyinnak saját hatáskörében kellett rendet tartani. Jobb híján november 4-én az Űrhajós Kiképző Központ párt gyűlésén tárgyalták Gagarin és Tyitov fegyelmi ügyeit. Bikovszkíjon és Beljajeven kívül, akik éppen a soron következő űrrepülésre készültek, minden űrhajós jelenlétében, Gagarinnak és Tyitovnak be kellett számolni viselt dolgairól. A feljegyzések szerint Gagarin és Tyitov „alapvetően helyesen adta elő, és ítélte meg” szanatóriumbéli viselkedését. Beismerték mértéktelen italozásukat, a hölgyekkel kapcsolatos könnyelmű viselkedésüket, és más bűneiket. Gagarin féltve családi békéjét másképpen adta elő a történteket. Azt mondta, hogy amikor bement abba a szobába, amelyik balkonjáról kiugrott, nem tudta, hogy ott van Anyicska nővér. Csak meg akarta tréfálni a feleségét, el akart bújni előle. Habár mindenki meg volt győződve arról, hogy Gagarin motivációja más volt, amikor bement a nővér után a szobába, nem firtatták a dolgot. Gagarin verzióját nem tartották lehetetlennek, ez megkönnyítette mindenki dolgát, és nem okozta a család széthullását sem.

Az akkori szabályok szerint az űrhajósoknak a pártgyűlésen hozzá kellett szólni. Mindenki ugyanazt mondta, Gagarin és Tyitov könnyelműen viselkedett, elfelejtették, hogy ők valójában kicsodák, mivé váltak, ezért nincs joguk így viselkedni. Tyitov keményebb kritikát is kapott, a fejére olvasták, hogy felfuvalkodott, elszakadt a kollektívától, nem jelentette a szolgálati helyén, hogy külföldre utazik, és nem számolt be a párt XXII. kongresszusáról sem. Gagarinhoz képest Tyitov kevésbé fogadta az elvtársi kritikákat, már érezhetőek voltak viselkedésén a későbbi magasabb parancsnoki képességek. (Az egyik legfelelősségteljesebb beosztásból, a Stratégiai Rakéta Csapatok parancsnok helyettesekét ment aktív pályafutása végén nyugdíjba). Végül mindketten kifejtették, hogy hasonló hibákat nem engedhetnek maguknak, és ezzel pont került az ügyükre. A fegyelmi tárgyalás után Gagarint elvitték a Repülőszövetség díszünnepségére, ahol a FAI (Nemzetközi Repülő Szövetség) kitüntetését adták át neki. Ma úgy mondanánk, hogy ez volt a hab a tortán.

Aranysas 2013. december